Üdvözlünk a Lenkey-s Bajtársi Egyesület weboldalán.

Olvasd el a történetünket...

Névadó


Lenkey János honvéd tábornok

katko_nevado.jpg

Lenkey János bátyja példáját követve a katonai pályát választotta. A korneburgi utászkari iskolában képezték ki és 1822-ben főhadnaggyá, 1839-ben másodkapitánnyá, és 1843-ban kapitánnyá léptették elő.

Az 1848-as márciusi pesti forradalom kitörése Galíciában találta, ahonnan 1848 májusában kalandos körülmények között századával hazaszökött, s itthon szolgálatra jelentkezett. A fiatal magyar kormány a Béccsel való jó viszony fenntartása érdekében hadbírósági vizsgálatot indított ellene és "büntetésből" - századával együtt - beosztották a délvidéki hadsereghez.

Lenkey és százada a Délvidéken, különösen Verbásznál keményen harcolt a bécsi udvar által feltüzelt szerb csapatok ellen. E harcok során tanúsított magatartása jutalmaként honvédezredessé léptették elő. Iyen minőségben nevezték ki a Bakonyi Sándor tábornok vezette bácskai hadtest egyik hadosztályánakparancsnokává.1848 decemberében tizenhárom honvéd huszárezredet állított fel az Országos Honvédelmi Bizottmány, s Lenkey lett az 1. honvéd huszárezred parancsnoka.

Az ellenséges hadsereg a főváros felé közeledet, s Kossuth Lajos 1848. január 2- án haditanácsot hívott össze, a további teendők megbeszélésére. E haditanácsban, amely úgy döntött, hogy a kormány Debrecenbe távozzék, ott volt Lenkey János is. 1849. március 15-én a forradalom győzelmének évfordulóján Kossuth Lajos eddigi kimagasló hősiessége jutalmául Lenkey Jánost tábornokká léptette elő, egyben megbízta Komárom vára parancsnoki tisztével, és a VIII. hadtest irányításával is. Lenkey tábornok az osztrákok blokádján át csak álruhában tudott eljutni Komárom várába, hogy elfoglalja tisztségét. A vár felmentésére közelgő Görgey Artúr tábornoktól, a Feldunai Hadtest parancsnokától azt a rendelkezést kapta, hogy egy erős kirohanást intézzen az osztrák csapatok ellen. Erre 1948 áprilisában került sor amelynek során hétszázhúsz huszárral, négy zászlóaljnyi gyalogossal, valamint egy üteggel rontott ki a vár falai körül levő ellenségre.

Lenkey tábornok mindvégig hősiesen és nagy bátorsággal teljesítette várparancsnoki tisztét, amíg meg nem érkezett Guyon Richárd honvédtábornok, hogy átvegye tőle a parancsnokságot. Időközben Görgey Artúr honvédseregével nagy elszántsággal tört Komárom irányába, s április 22-én felmentette az ellenséges blokád alól, majd Győrön túlra sikerült visszaszorítania az osztrákokat. Mikor Görgey Buda ostromára indult, s vele együtt távozott Komáromból Lenkey János tábornok is, de útközben megbetegedett, a visszavonulás gondolatával foglalkozott. Először Pesten éldegélt, majd Szegedre vonult vissza. Amikor azonban onnan is menekülnie kellett, Nagyvárad adott otthont a beteg tábornoknak. Megfelelő források híján nincs tudomásunk betegségei jellegéről, de tény, hogy olyan baja lehetett, amely átmenetileg alkalmatlanná tette őt katonai szolgálatra. Görgey tábornok Arad térségébe való megérkezése után Lenkey is otthagyta Nagyváradot és Aradra húzódott. Tiszt- és tábornoktársaival egyetértve ö sem akarta megadni magát az osztrákoknak, ezért Görgey Artúrnak, az orosz hadvezetéssel való megállapodás értelmében Aradról Világosra vonult a honvédsereg, hogy ott kapituláljon a cári csapatok előtt. Lenkey János tábornokot is ott találjuk azok között, akik 1849. augusztus 13-án letették a fegyvert a cári csapatok főparancsnoka Paszkijevics herceg előtt.

Lenkey és társai sorsa fölött azonban nem a cári tábornok, hanem a véreskezű osztrák Haynau döntött. 1849. augusztus 27-én, mintegy két héttel a világosi fegyverletétel után, tábornoktársaival egy csoportba vonva, Aradon őt is a császári és királyi rendkívüli hadbíróság elé állították. A bírósági eljárás során azonban Lenkey tábornokon súlyos elmebetegség tünetei jelentkeztek. Az aradi várbörtön falai között elméje elborult, ezért elkerülte társai sorsát, az akasztást, a golyó általi kivégzést.

A bírósági eljárás alatt és után - bátyja Lenkey Károly ezredes emlékezése szerint - egy fűtetlen, ablak nélküli szobában, az őrök által megsebzett testtel, minden ápolás nélkül tengette napjait, s ilyen állapotban hunyt el 1850. február 9-én.

Lenkey János vitéz tábornok hamvait az aradi temetőben hantolták el. Innen, hosszú évtizedek múlva Eger város képviselőtestülete 1936. májusában földi maradványait, katonaládájával együtt hazahozatta szülővárosába Egerbe, ahol a Kisasszony temetőben lévő családi sírboltba temették újra.

Lenkey János egri szülőháza a Széchényi és a Kováts János utca sarkán ma is áll, s az épület Széchényi utcai frontján már az 1920-as években emléktáblát helyeztek el, amelyet október 6-án évenként megkoszorúznak az egri polgárok.


Forrás: Szecskó Károly